Szeptemberben újra megnyitotta kapuit a ZeneTheatrum stúdió!

Szeptember elsején a megújult próbateremben 100m2-en újra beindult a stúdió régieknek és újaknak egyaránt.

A ZT Stúdió célja a gyerekek, fiatalok mûvészi kezdeményezéseinek kibontakoztatása, a játék örömének felismerése, az önismeret elmélyítése, és az egyéni képességek fejlesztése. A képzés során a tánc, a beszéd, a kommunikációs képességek, a kifejezõkészség, és ezáltal az önbizalom fejlesztésén van a fõ hangsúly.

Nem az az elsõdleges szempont, hogy színészeket képezzünk -mondják a Stúdió vezetõi,- hanem az, hogy ezekbõl a gyerekekbõl olyan egészséges, kitartó, önbizalommal teli gyermekeket neveljünk, akik a késõbbiekben az élet bármely területén megállják a helyüket. És az sem utolsó dolog, hogy mindeközben rengeteg  élménnyel lesznek gazdagabbak.

Azért a tehetségnek és a kitartásnak itt is megvan a jutalma. A régi stúdiósok közül többen is valamilyen formában, de ezen a pályán maradtak.

- Nagy dolog, amikor a tanítvány túlszárnyalja a mestert, és nekünk az a célunk, hogy ez minél gyakrabban fordulhasson elõ.

Ahogy belépek a szombat délutáni haladó csoportba (itt azok a gyerekek próbálnak, akik már 2-3 éve a stúdió tagjai), egybõl látni, hogy egy régi, jól összeszokott társaságról van szó. Egy jól ismert musical egyik híres betétdalára táncolnak nagy lelkesedéssel. Mint késõbb megtudom, egy hét múlva elõadás a Lovardában és arra készülnek.

A szünetben a lihegõ és erõsen kimerült, de még mindig nagyon vidám és lelkes növendékektõl megkérdezem, hogy mi az ami évek óta itt tartja õket.

- Mi már lassan 3 éve itt vagyunk- csivitelik egymás szavába vágva Márton Brigi, Nagy Edit, Kovács Brigi és Trenyisán Csaba Aurél.

- Nagyon jó a társaság - veszi át a szót Csaba Aurél. - Sok új barátom lett és a szerelmemet is itt ismertem meg. A ZT Stúdió rengeteg mindent adott számomra. Mindig az volt az álmom, hogy musical-ekben játszhassak-táncolhassak, és ez itt valóra vált. Jobbnál-jobb darabokban próbálhatom ki magam. Ja, és szeretem Veronikáékat (a stúdió vezetõi - tanárai).

- Én azért szeretem, mert egy teljesen más világot mutatott meg nekem, és itt teljesen más ember lettem - folytatja Márton Brigi. - És mert a színpad által sokkal nyitottabb,  kreatívabb lettem. Ez az élet minden területén elõnyt jelent, meg megismertem olyan embereket, akiket kár lett volna kihagyni az életembõl.

- Én is maximálisan osztom a többiek véleményét és én is nagyon szeretem Veronikát és Szabolcsot.- szól közbe Rozsnyói Balázs, aki fiatal kora ellenére már túl van egy komoly szerepen. (Valahol Európában - Professzor).

- Mi már hat éve ismerjük Veronikát - kezdik el egymás szavába vágva az ikrek, Cseh Fruzsina és Franciska. 2002-ben felléptünk a Tátikában, amit a ZeneTheatrum rendezett, és el is jutottunk a városi döntõig. Elõször csak a tánc miatt jöttünk ide, de utána már nagyon megszerettük a színházat is. Itt olyan embereket ismertünk meg, akikkel megértjük egymást. Itt mindenki olyannak fogadja el a másikat amilyen. És szerintünk ez nagyon jó dolog.

- Még 2006-ban láttam a ZeneTheatrum egyik darabját, az István a királyt. Akkor határoztam el, hogy ide szeretnék tartozni. Nagy örömömre, most már másfél éve a csapat tagja vagyok, és én is itt ismertem meg a legjobb barátaimat

- Számomra az a legfontosabb, hogy tehetséges emberektõl tanulhatok - mondja Nagy Edit.- Itt olyan emberek vesznek körül, akiket ugyanaz érdekel mint engem, nekik is az életük a színpad. A tanáraim mindenben támogatnak, figyelnek rám, ez sokat jelent nekem. És amióta ide járok, nem vagyok olyan szégyenlõs.

- Ja! Igen! Nekünk is nagyobb lett az önbizalmunk, mióta színpadon vagyunk! - vágnak egymás szavába a többiek.

- Én is szeretnék még pár szót mondani - veszi át a szót Orsi .- Mindig is vonzott a színház világa, és egy álmom vált valóra azzal, hogy belekerültem a ZT-be, és musical-okban szerepelhetek.

- Utolsó kérdés: Meddig maradtok?

- ÖRÖKKÉÉÉ!!!!!! - kiáltják egyszerre a színészpalánták.

- Addig nem, csak míg élünk! - adja meg a végszót Pusztai Gabi.

<< vissza